Több mint egy év kihagyás után VISSZATÉRTEM A BLOGRA. Elég szépen keretbe tettem a dolgot, hiszen Taylor Swiftről volt anno az utolsó posztom, amit követően hirtelen felszívódtam, most pedig vele térek vissza. Nem ígérek sűrű frissítéseket, de még egyszer nem tervezek ennyi időre eltűnni. Ha még emlékeztek a tavalyi bejegyzésem végére, visszatértem a Swifties-ek közé, ami ugyebár a rajongótáborának "gyűjtőneve". Az elmúlt egy évben arról nem változott a véleményem, hogy sok Taylornál jobb hangú énekesnő van, akiket a világ fele sem ismer, pedig megérdemelnék a világhírnevet, de ahogy akkor is leírtam, ez NEM Taylor hibája. Tay egy csodás dalszerző, egy igenis jó énekesnő, akinek vannak az élő fellépésein kimagasló pillanatai, olyanok, amik nekem libabőrt okoznak. Vagy a hangja, vagy a közönség, vagy a színpadkép vagy épp ezek összessége miatt szokott engem a hideg rázni. Ilyen videókat szedtem össze most. Jelzem, fanatikus rajongója nem lettem újra, nagyon sok fellépésének nem láttam a videóját, szóval bocsi, ha valami igazán epic kimarad a sorból (azt nyugodtan küldjétek el nekem kommentben, meg fogom nézni). Most azok közül válogattam, amikhez szerencsém volt az évek alatt és elérték a már említett "wow" hatást. Egyébként nem időrendi sorrendben összesen 13 videót gyűjtöttem össze, mert (a Swiftie-k számára ez nem új infó, de hátha valaki még nem tudja) ez Taylor szerencseszáma.

Should've Said No (Fearless Tour 2009)

Egy újabb keret a legutolsó bejegyzésemhez. Ott ezzel a videóval zártam a posztot, a nagy visszatérésemnél pedig ezzel nyitok. Akkor már kielemeztem, hogy ez volt az első albumáról az egyetlen, amit akkor is hallgattam, amikor már egyáltalán nem voltam a rajongója. Baromi sokat jelent nekem mind a mai napig, a libabőr garantált, de főleg ezen a koncerten volt számomra átütő erejű. Mind hangilag, mind pedig színpadi látványt tekintve lúdbőrözős. Pláne, amikor a kezével jelzi a közönségnek, mikor üvöltsenek és legyenek csendben. Jó játék. :D Imádom azt a pillanatot, aztán ami azt követően jött, a hangnemváltással, az esővel megbolondítva. Az már tényleg a csúcsok csúcsa! <3 Szóval nem hagyhattam le ezt a videót a sorból. Ráadásul ez volt a turné zárószáma, szóval még emiatt is epicnek tartom, tetszik, ahogy lezárták az egészet.

2019 American Music Awards fellépés

10 évvel később egy mashup-ot énekelt különböző dalaiból ezen a zenei díjátadón. Hat dalából adott elő egy egyveleget, köztük az akkor legfrissebb Lover-t is előadta, azt teljes egészében. Bevallom, a dallistáról nem szeretem mindegyik számát, de annyira ikonikussá tette mindegyiket, hogy lényegében fel sem tűnt, hogy az elhangzottak közt két számát konkrétan ki nem állhatom, egy kb. semleges, és a Lover-rel együtt mindössze kettő van, amit imádok. Mégis imádom a fellépést, imádom, ahogy a szülei ott állnak és énekelnek vele és látom a büszke fejüket. Annyira édes ez a látvány. Azt is tudom, hogy Taylor közvetlenül a performansz után hazavitte az "Évtized Előadója" díját, és az anyukája végigbőgte a díjátadást. Elképesztően megható momentum. Mondjuk itt a fellépés után már zsepi volt nála, szóval meg sem lep. Egyszóval imádom, ahogy itt tündökölt a színpadon, imádom, hogy a szülei első sorból nézték végig a lányuk ragyogását. Nekem már ez a gondolat libabőrt okoz, és bevallom, könnyeket csal a szemembe.

Style/Love Story/You Belong with Me (Reputation Stadium Tour 2018)

2018-ban is turnézott Ms. Swift. Ha nem tévedek, pont ez a koncertfilm van fent a Netflixen. Tuti megnézem majd. Itt három dalát mosta össze az énekesnő. Az első a Style. Nos, ez nekem kimaradt, mert a Red című albumáig vagyok képben vele, utána engedtem el a rajongást, ez a szám meg pont a soron következő 1989 című lemezére került rá. Onnan csak kevés dalát hallottam, ez is kimaradt. Viszont tetszik a hangulata. Ezen a koncertfelvételen meg egyszerűen imádom a színpadképet, a közönséget, minden klappol. Ami miatt viszont ez a videó nem maradhat le innen - ergo a pont, ami libabőrt okozott -, az a Love Story-tól indul. Ott kezd el felvonulni a hihetetlen zenekara. Bár nem ismerek mindenkit név szerint, de ami fix, hogy amikor odaér Paul Sidoti és Amos Heller gitárzsenik közé, én instant sírni kezdek. Amikor Paul orrára koppint, ráborul, aztán Amosszal édesen farkasszemet néz egy pillanatra, hát nekem ott végem. Nem emlékszem mindenkire a bandából, de ők ketten a karrierje kezdete óta ott voltak vele. Nekem pedig ez annyira érzelmes, a You Belong with Me-nél pedig ugrál az egész stadion. Hát kész, ez tényleg fantasztikus! <3

I Don't Wanna Live Forever (Super Saturday Night 2017)

Ennek a dalnak az eredeti verziója duett, és A sötét ötven árnyalata című filmben hallottam. Egy dallamvilágát tekintve sokkal letisztultabb, egy szál gitárral előadott szólóváltozatot kaptunk ezen a fellépésen. Ahogy énekli a közönség, például a videó vége felé az a srác csukott szemmel, engem padlóra küld. Ez a nő egyedül, egy letisztult háttérrel, egy gyönyörű dalt énekelt el EGYÜTT  rajongóival. Csak a zene szeretete, a kristálytiszta hangja áradt szét a teremben akkor este. Naná, hogy itt a helye ennek a felvételnek.

Mine (Speak Now World Tour 2011)

Kicsit megint ugorjunk vissza az időben. 2011 elején indult el a második világkörüli turnéra, ami 2012 tavaszán ért véget. Ezt azért nem akartam innen lehagyni, mert fiatalabb koromban a Mine című dala több hónapig a világot jelentette nekem. Ez a harmadik stúdióalbumának első megjelent száma volt, annyira oda voltam tőle, hogy folyamatosan üvöltve énekeltem. Most pedig, hogy rákerestem az élő fellépésekre és rábukkantam erre a turnés felvételre, rögtön visszajött az érzés, mennyire imádtam, sőt a szöveg is eszembe jutott, pedig évek óta nem hallgattam. Szeretem ezt a videót, szeretem a hangulatát, Tay kitartott hangját a végén, a gitárt, a színpadképet, mindent. Oké, nem katartikus alapvetően, mármint nem okoz olyan erős libabőrt a többi itt lévő videóhoz képest, de a nosztalgia nagy úr. És bizony elkapott a szele, nem is kicsit. Az élmény pedig nagyon is átjön a videóból.

Angels (Reputation Stadium Tour 2018)

Az Angels című dal 1997-ben jelent meg, a zseniális Robbie Williams száma. Szerintem nincs a világon olyan ember, aki még ne hallotta volna. Álmomban nem gondoltam volna, hogy Taylor 2018-as turnéjának egyik állomásán ez is felcsendül, ráadásul duettben az eredeti csodaelőadóval. Taylornak újabb pluszpont az, amilyen alázattal állt Robbie-hoz. Oké, a fickó pólója mindent visz, de az, ahogy Taylor már-már háttérbe vonulva hagyja érvényesülni Robbie-t, na meg a tomboló közönséget. És megint ott van Paul Sidoti gitáros, aki 2007 óta Taylorral van. Egyszerűen lehengerel ez a videó. Kár, hogy csak az eleje profi minőségű videó, a többit rajongók anyagaiból vágták össze. Azért a lényeg kivehető.

Wildest Dreams/Enchanted (1989 World Tour - 2015)

Készen álltok egy újabb pazar mashup-ra? Ettől az agyamat is eldobom, bármikor nézem meg. Swift kisasszony a Speak Now 2010-es, és az akkor legfrissebb, 2014-es megjelenésű 1989 című albumáról mosott össze két csodaszép dalt. Zongoránál kezdte a produkciót, a dal(ok) végére már felállt onnan. Annyira egyben van az egész performansz, ez az egyik legjobb egyveleg, amit valaha hallottam. A hangja pedig úristen, itt valami elemi erővel szólt. <3

Haunted (Speak Now World Tour 2011)

Ha valaki megkérdezi tőlem, melyik a legalulértékeltebb Taylor Swift szám véleményem szerint, akkor egy másodperc gondolkodási időre sincs szükségem. A Haunted-et választom. Ez is a Speak Now stúdiólemezen foglal helyet, nekem pedig a TOP 5 örök kedvenc Taylor-dalaim közt ott van. Kb. az első vagy a második helyen. Csak mondom. Ezt pedig, amit a Speak Now világturnén művelt a színpadon, szimplán legendás. Hadd ne elemezzem még órákig a dalt, így is 13 videót válogattam itt össze, most nyilván senki sem akar regényt olvasni. Legyen elég annyi, hogy ha megnézitek a videót, szerintem megértitek, miért hidegrázósan tökéletes ez az egész fellépés az én olvasatom szerint. <3

You're Not Sorry (ACM Awards 2009)

Visszaugrunk 2009-re, egy díjátadós performanszra. Ez a szám a második albumán, a Fearless-en hallható, megjegyzem, az abszolút kedvenc számom arról a cd-ről. A libabőr nálam már ott elkezdődik, ahogy David Copperfield illuzionista "beinvitálja" az énekesnőt a színpadra. Tudniillik, imádom a bűvészeket. Az nálam önmagában libabőrt okoz, ha őket nézem. És itt az csak rátesz egy lapáttal, ahogy a karrierje elején tündöklő Taylor-t micsoda üvöltő közönség fogadta, ahogy megjelent. A dal gyönyörű, ahogy elénekelte, az meseszép. Bár persze itt még a hangja nem volt annyira kiforrott, mint manapság, nem volt annyira erős. Igen, aláírom, az elmúlt főleg 5-6 évben Tay hangja rengeteget erősödött hangszínt illetően is. A korral előrehaladva ez változik, ugyebár. Neki pedig lényegesen erősebb lett a hangja. Viszont ezen az estén a "kezdő" csillag így is csodát művelt. Copperfield után a varázslat már egyébként is garantálva volt. :D <3

Daylight (City of Lover Concert 2019)

Direkt ezt a felvételt választottam a You're Not Sorry után. Ott is a zongoránál, és itt is a zongoránál ülve mutatta meg, mennyire briliáns. 10 év különbséggel. Elképesztő, ugye? Ez nálam önmagában libabőrt okoz amúgy. Ráadásul akkor 10 éve is egy új számát énekelte el, illetve ezen a 2019-es párizsi koncertjén is a Lover című abban az évben megjelent lemezéről adta elő az egyik friss szerzeményét. Mert ha ezt elfelejtettem volna eddig említeni (bár a tavalyi posztomban megtettem, de nem árt az ismétlés), Taylor írja a saját dalait. Ez a Daylight egy igazi kincs, ha engem kérdeztek. A rajongók arca pedig mindent elárul. Ez a nő aznap este csodát tett a francia rajongók lelkével... IS. Nem találok szavakat. <3

I Knew You Were Trouble (Victoria's Secret Fashion Show 2013)

És most...jön a CSODA definíciója! Megszámlálhatatlanul sokszor néztem már meg ezt a Victoria's Secret divatbemutatós fellépést. Gyerekek, ez a dala Taynek nálam szintén TOP 5, nem mellesleg már hallhattátok ebben a videóválogatásban a 2019-es díjátadós mashup-ban, még a posztom elején. Egyszerűen már maga a szám annyira ütős, hogy lehetetlen nem tetőtől talpig érezni a libabőrt. Itt pedig, ahogy Taylor lazán, magabiztosan, a gyönyörű felvonuló modellek közt, egymással is kontaktolva tisztán előadja, az maga a kánaán. Annyira vagány az egész. Az elején imádom, ahogy felvonul Adam Levine (most már felesége, akkor még) barátnője, Behati Prinsloo, és a pasinak jön a szívecske szem. Hát, megzabálom. És tényleg epic az egész videó. Imádom! Végig szoktam vigyorogni és ráz a hideg közben. <3

All Too Well - 10 Minute Version (Saturday Night Live 2021)

A tavaly év végi SNL-es fellépése a legújabb ebben a blokkban. Tay itt már majdnem betöltötte a 32-t. A szemünk előtt tinédzserből érett, gyönyörű, bámulatos nővé érett. Ez a performansz már önmagában emiatt könnyeket csal a szemembe. Az All Too Well is a Red című albumára került fel, mint amúgy az előző csodazene. Ám tavaly igazi csodát kaptunk. A dal 10 PERCES VÁLTOZATÁT!!! Egy ilyen csodát 100 percig is tudnék hallgatni és tovább. Szóval nekem nagy áldás volt a Taylor's Version megjelenése a Red dalaiból, ezzel együtt pedig ugyebár ez a hosszú verzió. A fellépésen a háttérben ment a videoklip hozzá, benne Sadie Sink-kel és az én régóta imádott Dylan O'Brien-emmel, aki a Teen Wolf óta az egyik kedvenc színészem ever. Hát...nem találok szavakat erre a performanszra...sem. Egy álom! Bravó Taylornak, öröm volt látni, hogy élőben is elénekelte ezt a csodát! <3

I Knew You Were Trouble (1989 World Tour - 2015)

Igen, ismét az agyonmagasztalt I Knew You Were Trouble jön. Ezúttal nem mashupban egy díjátadón, sem divatbemutatón felcsendülve, hanem egy koncertturnén, mégpedig a kedvenc Taylor koncertemről. Az 1989 névre hallgató album után ilyen nevű világturnéra is ment az énekesnő, nekem meg eláll a lélegzetem kb. az összes videótól, amit erről láttam. De az, ahogy ezt a csodaszámot átdolgozta erre a koncertturnéra, az a MESTERMŰ meghatározása. A már eleve isteni hangszerelésű számot picit rockosította, még hidegrázósabbá tette. A koreográfia, a színpadkép, az üvöltő rajongósereg, a hatásszünet, az egész áthangszerelése, az az elképesztő magas hang, amit kristálytisztán, hosszabban kitartott, mint valaha...sőt még magasabbra vitte, hát ez világszínvonal. Igen, és ezt én írom, aki nem akarta tavalyig belátni, hogy még mindig szeretem őt. Igen, továbbra is vannak nála jobbak a szememben, de hatalmas csoda ez a lány, ez nem kérdés! Na, mehet egy utolsó libabőr így a poszt végére? <3

Mit szólsz hozzá?

Most egy új cikksorozatot hoztam nektek! Eredetileg mára egy "Legjobb partnerek" posztot terveztem, de picit talán túl sokszor írtam csak arról a témáról. Nyugi, nem állok le azzal sem, mert tudom, hogy páran nagyon szeretitek, viszont szeretném megbontani a sort és közbeékelni egy vadiúj cikksorozatot. Ennek a lényege az lesz, hogy énekesek, énekesnők, együttesek zenei albumait veszem elő és mindegyikről kiteszem az öt kedvenc dalomat - ha van, akkor élő fellépést mellékelve hozzá -, megírva a véleményemet. Tekintve, hogy egy-egy zenei albumon átlagosan 10-15 dal hallható, nagy a valószínűség rá, hogy ötnél több számot is imádok. Főleg, ha egy általam szeretett előadóról van szó. Ám ekkor jön az, hogy Viki szépen visszafogja magát! :D Igenis ki tudok választani "csak" öt dalt. Ugye? Ugye. Ezúttal viszont nem teszem őket kedvenc sorrendbe. Oké, lehet, hogy mindig a posztok végére hagyom a legek legjét, azonban ne toplistára számítsatok alapvetően.

Lássunk is hozzá, mégpedig egy világhírű énekesnővel, akit szerintem senkinek sem kell bemutatni. Taylor Swift kapcsán sokszor írják, hogy őt vagy szereti vagy ki nem állhatja az ember. Nos...én ezzel nem értek egyet. Hadd regéljek kicsit a pár évvel ezelőtti énemről. Kicsi Viki imádta Taylor-t. Csüngött a dalain, a fellépésein, csillogó szemekkel nézte őt. 13-14 éves voltam, ezt hadd tegyem hozzá. Most leszek 26. Csak a tisztánlátás végett. Az imádatom alábbhagyott iránta. Nem is kicsit. Most már nem úgy rajongok érte, mint gyerekként. Sőt igazság szerint egyáltalán nem rajongok érte. Ám mégis van benne valami, ami miatt művészként tisztelem őt! Példának okáért ő írja a dalait, aminek a 80%-át kifejezetten szeretem! Azért ez nem semmi arány! Szeretem, hogy a számainak a többsége mély tartalommal bír és/vagy valamilyen fontos üzenetet hordoz. Az első lemezére a dalokat 15-16 évesen rögzítette, 2006 októberében került a boltok polcaira. Hát...nem ma volt. Azonban emlékszem, minden egyes dalt rátettem a telefonomra, és ha depis voltam, ha boldog voltam, heteken át csak ezt hallgattam. Megállás nélkül. Azonban őszinte leszek: egy szám kivételével az album összes többi dalát most már ÉVEK ÓTA nem hallottam egyáltalán. Izgalommal, ugyanakkor némi aggodalommal vetem bele magam az újrahallgatásba, az élő videók keresésébe, hiszen egyrészt várom a nosztalgiát, másrészt remélem, a szép gyerekkori emlékeim nem fordulnak át csalódásba.

Tim McGraw
(album verzió)

Az album legelső száma. Taylor pont azért tette legelőre, mert olyan sokat jelent neki. Mint a legtöbb dalát, ezt is egy szakítás inspirálta, bár nem utólag, hanem még előtte megírta. Ugyanis elsős gimnazista volt mindössze, amikor ez a dalt megszületett, és lényegében már tudta, hogy a végzős barátjával nemsokára szakítanak, hiszen a srác messzire megy egyetemre. Sokan bántják Taylort, hogy a dalainak 98%-át a letargia közben írta, amiket a rengeteg szakítása okozott az évek alatt. Én meg azt mondom, hogy amíg ilyen elképesztően jó szövegű és dallamvilágú számokkal örvendeztet meg minket, engem pont nem izgat, hogy miből merít ihletet. Fantasztikus ez a szám, ráadásul én is ezt hallottam tőle először, amikor kb. 13 éves voltam, hiszen ez volt az első a sorban. :D Úgy gondoltam, élő videó gyanánt azt választom ki, amikor LEGELSŐ alkalommal adta elő a dalt, mindössze 15 évesen. Ekkor még nem volt világhírű, nem fújták millióan a dalait. Egy ekkor már Tennessee-ben élő fiatal leányzó volt, aki talán nem is képzelte még, milyen népszerű lesz nem is olyan sokára. Kellemes hangja volt már akkor is, bár tartom magam ahhoz, hogy a hangja túlértékelt, mert bár nagyon ügyes, illik a hangszínére a "letisztult" kifejezés, de nincs benne semmi extra, amitől én azt mondanám, hogy "atyaég, úristeeeen, elájulok". Kellemes, csak ritkán hamis, de ennyi. Inkább dalszerzőként ismerem őt el, hogy őszinte legyek. De úgy nagyon.

A Place in this World
(album verzió)

Még nem volt 14 éves, amikor ezt a számot megírta!!! Eredetileg ez lett volna az album címe, de végül a saját nevét kapta a debütáló lemeze. Azért nem semmi ilyen fiatalon ilyen kaliberű dalt megírni. Emelem a kalapom előtte! Csak pislogok, hiszen ilyen idősen a legtöbb gyerek még nem tudja ilyen konkrétan megfogalmazni, hogy "keresi a helyét a világban". Nyilván mindegyik ezt érzi, de úgy sejtem, csak kevesen tudják szavakba foglalni. Pláne ilyen éretten, ahogy ő tette a dalban, főleg amikor ugye épp a karrierjét kezdték beindítani az anyukájával. Bravó! A 2018-as turnéjának állomásain mindig előszedett egy-egy olyan számot, amit ezer éve énekelt el utoljára. Ez esetben pedig konkrétan kimondta, hogy SOHA nem adta elő élőben, szóval hatalmas élmény lehetett azoknak, akik ott voltak aznap este Pittsburgh-ben, ahova ezt választotta. El is mondta, hogy ezt akkor írta, amikor még itt élt Pennsylvania-ban. Poénkodott is, hogy ezt akkor írta, amikor a koncerten jelenlévő közönség jelentős része még meg sem született. Bocsi, csak rajongói felvétel van, amibe sűrűn bele is énekelnek, de így is hallható Tay hangja. :)

Cold as You
(album verzió)

Ezt a csodaszép dalt pedig egy érzelmileg elérhetetlen srácról írta az énekesnő. Nagyon szomorú, mégis gyönyörű a szövege, a dallamvilág pedig csak rátesz egy lapáttal. Annyira mély ez a szám, nem is tudom, találok-e rá megfelelő kifejezést. Arra viszont emlékszem, hogy bár gyerekkoromban ez az album tényleg folyamatosan ismétlésre volt állítva a telefonomon, rengetegszer volt, hogy 1-2 dalnál visszaléptem azonnal, hogy újra halljam. Ez volt az egyik, amivel ezt eljátszottam. Olyan furcsa, hogy már évek óta egyáltalán nem hallgattam meg. Valószínűleg emiatt, de kibuggyant egy könnycsepp, ahogy most újra meghallgattam. Érdekes, hogy saját elmondása szerint ez a legnagyobb kedvence az albumról, mégsem adta elő élőben, mindössze évekkel később egyetlen egyszer 2013-ban!!! Nem szoktam az "angyalhang" jelzővel dobálózni, Taylorra sem ragasztom rá soha, ám ennél a fellépésnél, ennél a dalnál azt hiszem, megérdemli. Mintha tényleg egy angyal szállta volna meg a személyében az arénát erre a kb. 3 percre. Sajnálom, hogy erről is mindössze rajongói felvétel került fel, de a semminél jobb. Most pedig, hogy újra megnéztem a fellépést, újfent tátva maradt a szám. <3

Invisible
(album verzió)

Úristen, hogy én mennyit vacilláltam eközött és a másik bónuszdal, vagyis az A Perfectly Good Heart között. Sőt a Tied Together with a Smile-t is le kellett húznom a listáról végül, mindkét dalba beleszakadt a szívem. Ám aludtam rá párat, és végül ez volt a legjobb döntés. Azért linkeltem a két csodát is, ha szeretnétek meghallgatni őket. Igen, aprócska csalás, nézzétek el nekem. Az Invisible dalról nem sokat tudok, de jó voltam verselemzésből anno... :D Na meg, akinek van logikája, megérti, hogy a "Láthatatlan" egy viszonzatlan szerelemről szól, ahogy szegény végignézi, hogy az imádott fiú egy másik lányért van oda. Annyira megható ez a dal is. Komolyan, hogy csinálja? Bevallom, az újabb dalai közül keveset ismerek (kb. a negyedik stúdióalbumáig követtem figyelemmel behatóan a karrierjét, azóta csak hallgatgatom), de azt figyeltem meg, hogy régen minden dala hatással volt rám, az újabbak közt viszont nem mindegyik hatol a szívemig. De majd meglátjuk, ha eljutok odáig a diszkográfiájában. Ezt is előadta meglepetésszerűen a 2018-as turnéján, mégpedig Tampában. Egyetlen gitárral!!!! Na jó, szeretném arcon csapni az elmúlt pár évben "rendetlenkedő" énemet, amelyik totál leírta Swift kisasszonyt. Mondom, nem ő a világom közepe, de sokkal jobb annál, mint amit mondtam róla az elmúlt évek alatt. <3

Should've Said No
(album verzió)

ÉS ÍME A MINDENSÉG!!! Tudjátok, nincs toplista, de mindegyik ilyen témájú bejegyzést a non plus ultra fog zárni. Nos, nekem határozottan a Should've Said No az! Ezt a lemezt hosszú évek óta nem hallgattam, kivéve ezt az egy számot! Szerintem kb. 2-3 hetente mindig el szoktam indítani, vagy épp megnézek egy-egy élő fellépést. Amik amúgy kivétel nélkül mindig nagyot ütnek! Igen, még akkor is hallgattam ezt a dalt, amikor épp "anti-Taylor" feliratú pólót viseltem képzeletben. Swifties, mindenkitől elnézést kérek, szerintem csak az jött ki rajtam így, hogy nem értettem a nagy felhajtást körülötte, én meg a "csak azért is teszek rá magasról" álcámat húztam magamra, míg végül én magam is elhittem, hogy nem szeretem már őt. Azért hozzáteszem, tényleg túl nagy körülötte a médiacirkusz, na meg a frenetikus dalszövegek és a szép hang nekem nem elég, hogy kikiáltsam ekkora sztárnak, mint amekkora lett belőle. Rengeteg nála csodásabb hangú ember van a bolygón, akiket alig ismernek. Ezt nem tartom fairnek, de ez meg NEM Taylor hibája. Szóval igen, ismét felpattantam a Swifties-vonatra, mert nagyon is szeretem azt, amit csinál. A koncertjei is mindig érdekesek, látványosak, sokszor libabőrt okozók. Ahogy a 2009-es Fearless Tour bizonyos momentumait is tátott szájjal tudom végignézni. Bizony, a Should've Said No-t is, sőt ezt a legjobban! Úristen, az egész pazar volt, elejétől a végéig. A hangja is elképesztően jól szólt, tetszenek azok az élő Should've Said No-k, ahol a végén hangnemváltás történik, hogy még sokkolóbb legyen. Tényleg jobb, mint az eredeti! Az esőt meg nem is említem mellé, mert menten elsírom magam a gyönyörűségtől. Helló fangörcs, rég nem találkoztunk Taylor kapcsán. Nézzétek meg, milyen eszményi volt! Hát ennyi lenne. Nem ígérem, hogy ezután rögtön az ő soron következő albumát szedem elő, de ki tudja? Lehet, lesz kedvem a napokban ismét Taylorral foglalkozni. :D Nektek melyik dal a kedvencetek erről a cd-ről? Vagy melyik öt szám? Írjátok meg kommentben.

Mit szólsz hozzá?